„Az érzések csupán érzések, mi pedig nem az érzéseink vagyunk.”
Hale Dwoskin
A Sedona módszer egy út a bodogság belső forrásába
Az elfojtás-önkifejezés
Ez a két véglete az érzelmeink kezelésének. Az elfojtás megy nekünk a legjobban, ezt csináljuk szinte állandóan.
Nem szólsz vissza a kollégádnak, az anyósodnak, a párodnak. Mosolyogsz a morgós pénztárosra a boltban stb. Gondolom, neked is görcsbe rándult a gyomrod, olyan negatív energiája van ezeknek.
Amirok azt mondjuk „Az idő mindent megold”, a legtöbbször azt csináljuk „Adj időt és én mindent elfojtok”.
Az önkifejezés szintén extrém módja, amikor elönti az agyunkat a köd és kiabálunk a párunkkal, a gyerekkel, az anyánkkal, a kollégákkal stb.
Az elengedés a megoldás.
A gyermeki énünk még tudja az elengedést alkalmazni, hiszen ez a legjobb a testünknek és a lelkünknek. Te is hallottad már a gyermekedet a játszótéren, amint azt mondja egy társának egy lapáton civakodva, hogy „Soha többet nem szólok hozzád!” és láttad őket 2 perc múlva újra együtt játszani, mintha semmi nem történt volna. Ez az elengedés. A gyermek tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni: jelen van a problámával, megengedi magának, hogy átjárja a probléma, majd hajlandó azt elengedni és el is engedi.
Ennyi az egész.
Tudom, most azt mondod, persze, egy lapáton összeveszést én is könnyen el tudok engedni, de én az anyám halálát, a válásomat, a kirúgásomat stb. nem tudom elengedni. Mekkora fájdalom ez egy lapáthoz képest?
Hidd el, pontosan ugyanakkora.
És ezzel nem lekicsinylem a problémádat. Én magam is hajlamos voltam/vagyok hónapokat áldozni egy-egy elengedésre. Pedig percek alatt túl lehetne lenni rajta.
Én a saját tapasztalatomból mondom neked azt, amit mondok. Végigcsináltam/végigcsinálom most is. Pár hét alatt túl tudok lenni egy nagyobb problémán, mert megengedem magamnak, hogy jelen legyek a problémával. Nem 24 órában! Napi 15 percig. De akkor azzal foglalkozom, elengedéseket végzek, hagyom, hogy úgy jöjjön ki belőlem, ahogy ki akar jönni (ha csak csendben becsukom a szemem és a fájdalomra koncentrálok, akkor úgy, ha sírnom kell, akkor úgy). Engedd meg magadnak, hogy jelen legyél a problémával. Ha ez megvan, tegyél fel kérdéseket:
- Mi ez?
- Mit tehetek vele most, ebben a 15 percben?
- El akarom ezt engedni?
- Ha igen, mikor akarom elengedni?
A lényeg, hogy ne válaszold meg a kérdéseket, hanem hagyd, hogy az Univerzum válaszolja meg. El fog jönni az idő, amikor feloldódik benned a probléma.
Kívánom neked azt a „felismerés pillanatot”, amikor rádöbbensz, hogy már elengedted a problémát, már csak az agyad ragaszkodik hozzá. Ekkor akár abba is hagyhatod a 15 perces „problémaidőt”, vagy elkezdheted csökkenteni fokozatosan. Ami neked jobb. Ne csodálkozz, ha később, egy kicsit sebezhetőbb pillanatodban újra visszatér a probléma és a vele járó maró érzés. Ez már csak testi reakció. Ekkor legyél vele jelen újra és meglátod, hogy vissza akar-e térni, vagy csak egy pillanat volt az egész.
Meg kell engednünk magunknak az elengedést, a pusztítás energiáját. Hiszen ha csak teremtünk és nem engedünk el semmit, nem pusztítjuk el a már nem működő dolgokat, megtelik a világunk és nem tudunk új dolgokat befogadni.
Ezt a technikát alkalmazhatod a legkisebb problémától a legnagyobbig, mindenre és bármire.
Arra kérlek, hogy magadon alkalmazd.
Ha úgy érzed, hogy nem megy egyedül, kérj segítséget! Kereshetsz engem is nyugodtan, az elérhetőségeimet megtalálod a honlapon.
Ne hidd el nekem, próbáld ki!
